"Az irónia a távolságtartás kifejezése. Ezek mentén termelődik újra az érzelmek tabusítása. Azok az emberek, akik ironikus gesztusokat tesznek, el is határolódnak. Ez egyfajta biztonságos tér megalkotása az irónia eszközével. Ugyanakkor egy fakó érzelmi repertoár megengedett csak ebben a biztonságos, iróniával körbehatárolt térben. Ki mennyire rúgja fel az irónia ketrecét, attól függ aztán a reakció: először csak zavarodott vihogás, aztán jön, hogy dilis vagy, aztán bolond, aztán őrült, egyre durvul. Engem már népirtással is megvádoltak, el is dicsekszem gyorsan ezzel. Az irónia, ami védi a konvenciókat, mintha ki kellene nevetni azt, aki nem tesz a magáévá univerzálisnak és természetesnek, sőt morálisnak beállított viselkedési- és beszédkonvenciókat. Pedig valójában semmi univerzális vagy természetes nincs bennük, csak liberális-polgári normák. Közben pedig nagyon sok ember érzi az abszurditásukat, hogy mennyire hülyeség az például, hogy az ember eredendően racionális, vagy ‘a versengés a vérünkben van’. Hitelét vesztett dolog lesz lassan a progresszióra hivatkozni, ‘magyarozni’, a ‘koszos parasztokat’ okolni a ‘lemaradottságért’. Ezért ez a legjobb idő arra, hogy csináljunk egy ilyen művészeti mozgalmat. Érteni fogják az emberek."
http://tranzitblog.hu/ez-egy-tobbfrontos-kulturalis-partizanhaboru-a-hungarofuturizmus-eveben/