A kulturális kisajátítás témája magyarországra behozva

 "Ha visszatérünk a kezdetben említett példához, a mexikói festett koponyákhoz Budapesten, ‘az elnyomó kultúra kisajátít’ narratíva helyett más történik: a tömegkultúra részvételivé tétele. És az igazi hatalmi relációk is ezen tengely mentén jelölődnek ki, mert amit mi látunk ezekből a kisebbségekből (és azt is nagy hiba adottnak venni, hogy egy kisebbség miként határozódik meg), a kép, ami eljut a tömegmédiába, maga is egy fikció. Átlagmagyaroknak nincsenek mexikói szomszédai vagy osztálytársai, de látnak olyan filmeket, ahol a mexikóiak sztereotíp módon vannak ábrázolva, mint tudatlan, olcsó munkaerő stb.

Ha az ember nem teheti a tömegkultúrát részvételivé, akkor nagyon nehéz egyáltalán kultúrát csinálni, hiszen mi nincs tematizálva a tömegkultúrában? Illetve sok fogalom és ismeret csak a média által közvetítve jut el hozzánk, lásd a példát a mexikóiakról és a festett koponyákról. Végső soron azt mondják, hogy ne tegyél hozzá ahhoz, amit a médiában látsz, nehogy te is állításokat merj tenni, fogadd el, amit készen kapsz, csak fogyasztó legyél!
Ennek látszólag ellentmondva, végtelenül nárcisztikus és individualista azt állítani, hogy egy adott egyén fogyasztási módja fogja majd a világot megrontani vagy megjavítani.Viszont lehetőség teremtődik az énközlések sorára - én ezt nem csinálom, azt nem, ilyen-olyan jó ember vagyok, ez a morális magaslat a történelem jó oldalán ráadásul feljogosít engem arra, hogy beleszóljak akár abba, ti milyen ruhát vesztek fel, vagy milyen hajfonat túl vastag vagy vékony. Ez a való életből vett példa."

http://kettosmerce.blog.hu/2016/11/01/kulturalis_kisajatitas_avagy_miert_lenne_baj_ha_indiannak_oltozunk_halloweenkor