A poszthumán és az újmédia - Gondolatok a Crosstalk videoművészeti fesztivál kapcsán

"Nem tehetjük meg, hogy ne viszonyuljunk tudatosan és kritikusan a technológiához, és ehhez az is hozzátartozik, hogy a humanista berögződésektől (pl. természet-technológia binaritás) elszakadva újfajta techno-ontológiák mentén tegyük ezt. Én nem tudom, hogy miképpen lehet, vagy lehet-e igazából a terepe ennek az új média. Nem mondom, hogy nem, csak azt, hogy nem igazán tudom. Azt viszont igen, hogy ha valaminek mennie kell, akkor az az a fajta dialektika, hogy a művészet laboratóriumszerűen a kísérletezés terepe, és ezért eredendően el van köteleződve a fejlődés, vagy ne adj’ isten, a haladás iránt, de éppen ez az elköteleződés teszi a művészetet fontossá. A művészet és persze minden fajta új média is csak egy társadalmi mező, ahol a cselekvők folyamatosan újraértelmeznek technológiákat, illetve a saját értelmezésüket próbálják megszilárdítani.
Ezek a folyamatok nagyon összetettek és szerteágazóak: egyfelől az MIT-n építik a hangyabolyokat (rajkutatás!), az izraeli hadsereg kritikai hadosztálya Deleuze-t olvas, az MIT galériájéban művészeink szépelegnek a hangyabolyokon és a többin, lehetőleg a csillagokat, na, és persze hangyabolyokat bámuló metafizikust csinálva minden radikálbalos gondolkodóból; másfelől viszont mindenkinek lehet olyan szoftvere amivel a Pixar filmek készülnek; de pl. már körübelül 100 millió forintért darázsgéneket is szekvenciálhat a konyhájában. "

http://tranzitblog.hu/a-poszthuman-es-az-ujmedia/