AZ EGÉSZSÉGES NŐI TEST NEOLIBERÁLIS ÉS NEOKONZERVATÍV NORMÁK SZERINT- magyar esettanulmány
Ezt tanultam meg az évek alatt, terepeken is, olvasmányaimból is.
"A mai Magyarországon az egyik, a médiában és tömegkultúrában a nők felé kommunikált minta az ‘igényes nő’, ami leginkább a ‘responsible woman’ toposz helyi megfelelője. Az igényes nő lehet a (neo)liberális szubjektum - nem csoda, hogy egyre inkább globalizált mediális kódok mentén (ilyen a reklámok formanyelve például) jut el hozzánk. Az ‘igényes nőhöz’ társított elvárások szabályrendszere ‘testre és lélekre’ is kiterjed, mind a kettő folyamatos, neurotikus önszabályozást, önmenedzselést, öncenzúrázást ír elő, végtelen mennyiségű terméket és szolgáltatást kínálva fel ehhez.
Ennek a szubjektum-pozíciónak egyértelmű társadalmi osztály konnotációi vannak, de ahogy országonként változhat az osztály- és társadalmi struktúra, magyar vonatkozásban is vigyázni kell a neoliberális jelző túl direkt alkalmazásával. Például a Fidesznek vannak olyan gazdaságpolitikai intézkedései, amelyek értelmezhetőek egy neoliberálisnak vehető politikai eszközkészlet részeként, miközben a magyar gazdaság az állam által nyújtott előnyöktől függ, illetve az állam alá van rendelve. Ezért nem is meglepő, hogy sokan azok közül a nők közül, akik a médiában megjelennek, és igazán megfelelnek az “igényes nő” kritériumainak, magas pozíciójú, az államapparátusba beágyazott férfiakhoz kapcsolódnak, ahelyett, hogy a neoliberális, individualista nőideál toposzt szigorúan véve ‘saját karriert’ építenének."
http://kettosmerce.blog.hu/2016/10/31/az_idealis_no_a_neoliberalis_es_a_neokonzervativ_diskurzus_szerint_magyar_esettanulmany
"A mai Magyarországon az egyik, a médiában és tömegkultúrában a nők felé kommunikált minta az ‘igényes nő’, ami leginkább a ‘responsible woman’ toposz helyi megfelelője. Az igényes nő lehet a (neo)liberális szubjektum - nem csoda, hogy egyre inkább globalizált mediális kódok mentén (ilyen a reklámok formanyelve például) jut el hozzánk. Az ‘igényes nőhöz’ társított elvárások szabályrendszere ‘testre és lélekre’ is kiterjed, mind a kettő folyamatos, neurotikus önszabályozást, önmenedzselést, öncenzúrázást ír elő, végtelen mennyiségű terméket és szolgáltatást kínálva fel ehhez.
Ennek a szubjektum-pozíciónak egyértelmű társadalmi osztály konnotációi vannak, de ahogy országonként változhat az osztály- és társadalmi struktúra, magyar vonatkozásban is vigyázni kell a neoliberális jelző túl direkt alkalmazásával. Például a Fidesznek vannak olyan gazdaságpolitikai intézkedései, amelyek értelmezhetőek egy neoliberálisnak vehető politikai eszközkészlet részeként, miközben a magyar gazdaság az állam által nyújtott előnyöktől függ, illetve az állam alá van rendelve. Ezért nem is meglepő, hogy sokan azok közül a nők közül, akik a médiában megjelennek, és igazán megfelelnek az “igényes nő” kritériumainak, magas pozíciójú, az államapparátusba beágyazott férfiakhoz kapcsolódnak, ahelyett, hogy a neoliberális, individualista nőideál toposzt szigorúan véve ‘saját karriert’ építenének."
http://kettosmerce.blog.hu/2016/10/31/az_idealis_no_a_neoliberalis_es_a_neokonzervativ_diskurzus_szerint_magyar_esettanulmany
