Műanyag vödrök tele pénzzel
A Londoni Frieze Art Fair VIP megnyitóján jártam, sok ocsmányságot láttam. Írtam egy kritkát, Benjamin, Adorno, felfedezés és szekularizáció
"A Frieze Art Fair egy képzőművészeti kereskedelmi vásár, a legtöbb, rendszerint ipari övezetekben tartott kereskedelmi vásárral ellentétben London egyik nagyon drága és központi részén, a Regents Parkban. Csak úgy mint a többi hasonló rendezvényen, itt is standok vannak, ugyanakkor a többi hasonló rendezvénnyel ellentétben van egy meghívásos private view event, amiről az alábbi beszámolómat írtam.
Először is felvázolnám a perspektívám: nem pár kacatnak egy fehér vásári fülke közepén, vagyis nem a munkákban implikált diszkurzív logikát követem, hanem a munkák kontextusát képző társadalmi dinamikák logikája szerint szeretném elemezni az eseményt. Sem a rugón lógó bakelitlemez, sem a szívószállal ellátott fényes kerámia padlizsán, sem a többi kiállított kacat nem érdekes annyira, hogy külön írjak róla, és nem is érdemes, mivel a kacatok eléggé egy követ fújnak. A tőke logikája totalizál, és éppen ezért ilyen iszonyatosan esztétikus az egész – nem szép, hanem esztétikus, vagyis megfelel az uralkodó esztétikai kánonok formai követelményeinek. Az, hogy a globális tőkéhez, illetve a kapitalista termelés válságához való viszonyulás nehezen megkerülhető a kortárs művészetben, illetve egyre explicitebb módozatokon keresztül mutatkozik, az meg nem újdonság, ami viszont a Frieze kapcsán feltűnik, hogy a művészeti objektek esetében mennyire dominál a munkák piaci résztvevő potenciálja."
http://dinamo.blog.hu/2016/01/13/muanyag_vodrok_tele_penzzel