A patkánykirály (könyv, kiadás alatt)
"A patkánykirályt leginkább idegen szavakkal lehet leírni: cluster, vortex, emergens. Németországból származik, legalábbis német források írták le először a jelenséget. A patkányok összekulcsolják, összecsomózzák a farkukat (vagy összecsomósodik a patkányszartól és a sártól), egy testté válnak, a megdöglött társaikat pedig megeszik vagy vonszolják magukkal. Kifelé is harapnak, egymást is harapják. A legnagyobb patkányt, az élet megpróbáltatásaiban, kaparászásban, törleszkedésben, tülekedésben, tisztességtelenségben megőszült, megfakult szőrű furfangos vénséget emelik a patkányfarkakból kitüremkedő trónra, majd köré csoportosulnak, és a csoportosulás a patkánykirály. Emergens, mert a patkánykirály több mint a részek összessége, olyan tulajdonságai lesznek amelyek nem találhatók meg az egészet kitevő egyedekben külön. Cluster, mert sok patkány kell együtt legyen: megfelelő természeti, történelmi, társadalmi feltételek termelnek ki patkánykirályokat. Vortex, mert magába szippant és felzabál mindent. Felbukkanása katasztrófára utaló jel.
A reformáció korában került be a német köztudatba, Martin Luther a pápáról beszélt úgy mint a patkányok királyáról. Talán nem is léteztek soha igazi patkánykirályok (vannak források, melyek ezt állítják), csak csalók preparáltak össze patkányokat, jó pénzért eladogatni bazárosoknak és vásárokon.
Magyarországon is voltak patkánykirályok, és valószínűleg azért hallgattak erről, mert akiknek beszélni kellett volna, maguk is kapcsolódtak egy-két patkánykirályhoz. A háttérben történő összefonódásokról nem beszélt senki, miközben a körúton belül valóságos patkánymánia tombolt. Sokak vágya volt ‘patkányidentitásúnak’ lenni, és boldog-boldogtalannak lehetett is patkányfarka, a biohacking, a testhackelés olcsóvá és trendivé válásával. Először a nootropics (agyserkentők) terjedt el divatként, esetleg egy új térd, csípő, aztán már patkányfarkakkal, sőt exoskeletonokkal, csápokkal, kitinpáncéllal élték emberek az életüket, már amennyiben prolik, vállalkozók, marketingesek voltak, mivel társadalmi közegenként változó trendek terjedtek el. A patkányfarok a tudástermeléssel, kultúrával foglalkozók testkiegészítése lett. Egy az egyben senkinek nem raktak fel, csak egy portot a farokcsigolyához, amiből kinőtt a patkányfarok. Ki kellett érdemelni, meg kellett dolgozni érte. Könyvek szóltak arról, hogyan kell affirmálni a patkány-létet, voltak faroknövesztő vitaminok, olajok és kenceficék. A patkányfarok birtokosai büszkén patkányidentitásúnak nevezték magukat, azt mantrázva, hogy igenis a lét határozza meg a tudatot.
J. sose akarta, de neki is lett, méghozzá nagy. Sose kenegette vitaminokkal, nem mutogatta, de rejtegetni sem tudta már. Nem öltözött hozzá (az kéne még), nem ült ki a napra süttetni. Megtanult úgy leülni, hogy ne is látsszon, mit rejteget a háta mögött.
J. tudta, amit bárki tudhatott volna, aki utánaolvas: ennek az implantátumnak a hasonlósága a patkányfarokkal a véletlen műve. A patkányfarok nem egy szemiotikai szinten működő jelölő (ami azt kommunikálja, hogy hordozója tudástermeléssel foglalkozik), hanem egy antenna, egy jeladó készülék, ami a viselőjét a gerincen keresztül kapcsolja nagyobb hatalmi gépezetekbe, kiiktatva ezzel az agyat, a kogníciót.
A patkányfarok eredetileg DARPA fejlesztés volt, és mint annyi egyéb haditechnológiát (például az internetet vagy a gps-t), ezt is befektetők vásárolták meg, majd marketingelték civil közönségnek.
Eredetileg az agyat adatbázisokkal összekötő patkányfarok a tudástermeléssel foglalkozóknak járt, és ezért is kapott mindenki farok-portot, aki bekerült a magyar tudományos művek tárának adatbázisába. Hasonlóan a bőr alá ültetett mikrochippen alapuló beléptetőrendszerekhez, a patkányfarok közvetlenül kapcsolt be embereket nagyobb adatbázisokba (‘tudástár’, ‘mindentudás’). A mikrocsip helyett ebben az esetben a bőrrel bevont élő ideg közvetített jelet. Azt értette J., miért akart a DARPA az emberek gerincéből adót-vevőt csinálni, azt is felfogta, hogy vannak annyira hülyék és (már bocsánat a szóviccért) gerinctelenek a magyar intézmények, hogy egy ilyen technológiát rájuk lehessen sózni, de az mellbevágta, hogy nem tiltakozott minden érintett. Ezekkel mindent meg lehet csinálni? Kimagyarázták, bemagyarázták egymásnak: kinek nincs ma implantátuma?! Mindenki cyborg, ez közhely. De miért akarná bárki, hogy a gerince farokban végződjön?
A legtöbb patkányfarok, amit J. a városban látott, mégsem funkcionált jeladóként. Boldog-boldogtalan gyártotta, boldog-boldogtalan vehetett magának, ha akart, rövid plasztikai sebészeti beavatkozás volt feltenni, de ezek csak olcsó bóvlik voltak J. patkányfarkához képest. Látszatra nem különböztek, de J. tudta, hogy az övé él, egy új szerv. A PhD-védését már nem úszta meg nélküle. Akkoriban azzal vigasztalta magát, hogy legalább komolyan veszik a diákok, akiket az ösztöndíjáért tanítania kellett.
Egyre nehezebben viselte el a patkányfarkat. A hidegben fázott, a meleget magába szívta, a pocsolyákban húzta maga után, és mindent összefröcskölt. Érzett vele, és mivel a patkányfarok a gerincébe volt kötve, automatikusan reagált is az ingerekre. Rezgett, rándult, kapcsolódott, összehúzott, távolított, egyszer J. úgy rogyott össze tőle, mint egy rongybaba. Össze még nem szarta magát a farkon át jövő ingerektől, de lélekben már erre is felkészült. Bámulták, utálták, irigyelték. A budapestiek annyira fetisizálták a patkányfarkat, hogy nem vették észre, milyen nehéz az élet vele, és nem értették a lényegét, hogy interfész volt az információs és a szomatikus között.
A patkányfarokról nem sok társadalomtudományi irodalom volt. Néhányan szimbolikus interakcionista keretben írták le, hogy a társas valóságban a patkányidentitásúak megalkotják a maguk jelentéseit. Interjúk során elmondták, hogy egész Magyarországot egy (jelentésekből halmozott) szemétdombnak tartják, és a patkányidentitásúak dolga a szemétdombon őrködés nehéz, de nemes feladata. Erre rákontráztak a pozitivista módszertan-fetisiszták, akik szerint Magyarország valóban egy szemétdomb, amit sok-sok statisztikával és empíriával igazolni is lehet.
Marxista keretben értelmezve a patkányfarkat (mint társadalmi jelenséget) az értelmiség lecsúszása termelte ki. A patkány-klaszter küzdött ugyan elvesztett osztálypozíciójáért, de egy ponton inkább abból kezdett tőkét faragni és identitást kovácsolni, hogy élősködött a szeméten. Ehhez jött a világrendszer-elmélet: a magyar társadalom külső függések által determinált belső sajátosságai, feszültségei határozták meg az értelmiség karakterét. A tudásoknak megvan a maguk hierarchiája, és ebből eredően az átmoralizált geopolitika határozza meg, hogy hol milyen tudás termelése válik lehetségessé, illetve ez a tudás utána visszahat-e a tudástermelők státuszára és életvitelére, öntudatára."
