Kritikák és elemzések, kortárs művészetről, új médiáról, aktivizmusról, a kortárs művészet eszköztárának használatáról a művészeti intézményrendszeren kívül.
Cancel culture – cenzúra, vagy valami más? SZERKESZTÉS ALATT ÁLLÓ KÖNYVFEJEZET
Get link
Facebook
X
Pinterest
Email
Other Apps
Aláírtam egy titoktartási nyilatkozatot, úgyhogy nem rakom ki ide az absztraktot.
Weiler maga állítja a nol.hu-nak, hogy „ a festészet és a biznisz számára egymást kiegészítő »vizuális projekt« üzleti fantáziáját ezért is tudja kamatoztatni.” És valóban, géniuszát akkor értjük meg igazán, ha az általa használt formátumok médiaökológiáját, egymáshoz való relációját nézzük: azaz, egyben értékeljük azt a hálózatot, amelynek részei a bátor ellenzéki tiltakozó akciók, a figuratív festmények, a Puncs.hu illetve a körülötte íródó hiperszöveg. A „Weiler Péter-életérzést”, az élethez való bölcs, derűs, pozitív hozzáállást, a jó dolgok élvezetének örömét a festmények mutatják be, a digitális média innovatív és kreatív használata (az erőforrások stratégikus bevonásával) pedig elérhetővé teszi azt a fiatal nők számára. A Puncs.hu tevékenységéről már értesülni lehetett a médiából, például láthattuk plakátjait (amelyek közül sokat méltatlanul meggyaláztak), olvashattak elemzéseket (amelyeket nyilvánvalóan az irigység és gonoszság szült, mi más), egy, a hvg ...
Weiler Péter akkora s tri-úgyértem művész, hogy két szöveget is kellett írnom róla. "Az én feltételezésem, hogy Weiler Péter a szabadpiac-ideológia párkapcsolatokra, érzelmekre vonatkoztatása által kiváltott undort ellenpontozza ezzel a kiállítással, a Kádár-kori toposzok invokálásával. De ez a „Kádár-kor” a mi korunkhoz van lehorgonyozva. A kétezres évek ez, bőven. Semmi olyan nincs ezeken a képeken, amit manapság ne lelhetnénk fel, értelemszerűen kivéve magát Kádárt és másokat, akik meghaltak azóta. Viszont van nude tűsarkú cipő (Kate Middleton után szabadon), fehér műanyag doboz (még csak nem is ételhordó), fesztiválozó lány baseballsapkában, farmersortban, fehér felsővel." http://artmagazin.hu/artmagazin_hirek/muveszetrol_es_ideologiarol_weiler_peter_godot_galerias_kiallitasa_kapcsan.3927.html?pageid=86
"Az irónia a távolságtartás kifejezése. Ezek mentén termelődik újra az érzelmek tabusítása. Azok az emberek, akik ironikus gesztusokat tesznek, el is határolódnak. Ez egyfajta biztonságos tér megalkotása az irónia eszközével. Ugyanakkor egy fakó érzelmi repertoár megengedett csak ebben a biztonságos, iróniával körbehatárolt térben. Ki mennyire rúgja fel az irónia ketrecét, attól függ aztán a reakció: először csak zavarodott vihogás, aztán jön, hogy dilis vagy, aztán bolond, aztán őrült, egyre durvul. Engem már népirtással is megvádoltak, el is dicsekszem gyorsan ezzel. Az irónia, ami védi a konvenciókat, mintha ki kellene nevetni azt, aki nem tesz a magáévá univerzálisnak és természetesnek, sőt morálisnak beállított viselkedési- és beszédkonvenciókat. Pedig valójában semmi univerzális vagy természetes nincs bennük, csak liberális-polgári normák. Közben pedig nagyon sok ember érzi az abszurditásukat, hogy mennyire hülyeség az például, hogy az ember eredendően racionális, vagy ...